Az allergia fogalma
Az allergia olyan, egyébként ártalmatlan anyagokra adott válaszreakció, melynek kialakulásában az immunrendszer játszik közre.
A védekezőrendszer helytelen működése miatt indokolatlanul immunreakciót generál.
Az allergia nem velünk született, hanem szerzett reakció, vagyis az immunrendszer válasza olyan anyagra, ami legalább egyszer már korábban is bekerült a szervezetbe.
Általában gyengébb panaszokkal kezdődik (pl. orrfolyás, csalánkiütés, nyelvzsibbadás), de szakszerű kezelés hiányában a beteg állapota rosszabbodhat, akár súlyos asztma vagy anafilaxiás sokk is kialakulhat belőle.
Az allergia kezelése
Az allergia szisztémás gyulladásos betegség, ami a különböző szerveken változó erősséggel nyilvánulhat meg.
Ha az allergéntől nem tudunk megszabadulni, szükségessé válhat a gyógyszeres kezelés (tabletta, orrspray, szemcsepp, inhalátor, injekció):
- kromoglikátok az allergiás reakció megelőzésére,
- antihisztaminok az allergiás reakció által előidézett gyulladás megelőzésére,
- szteroidok a gyulladás enyhítésére.
(Lásd lejjebb)
Fontos a betegség célzott kezelése. Ez biztosítja a tünetmentességet és ezzel együtt megelőzi az allergia súlyosbodását is.
A hagyományos gyógyszeres kezeléssel nagyon jó hatás érhető el optimális körülmények között. Ehhez azonban szükséges a beteg együttműködése is, valamint a megelőző gyógyszeres kezelés szigorú betartása.
Egyes allergiás betegségek (pollen, poratka, gombaspóra, rovarcsípés) ellen hatékonyan alkalmazható az immunterápia.
Az allergia kialakulásának oka
A T-helper (Th) sejtek feladata az immunválasz irányítása. A többi immunsejt működését szabályozzák, utasítva őket, hogy mikor lépjenek működésbe, illetve mikor kerüljenek nyugvó állapotba.
A Th1 és a Th2 sejtek abban különböznek, hogy más-más típusú immunsejteket aktiválnak.
A Th1 sejtek irányítása alá tartozó immunsejtek között vannak azok, amelyek közvetlen támadást intéznek a célpont ellen, anélkül, hogy ellenanyagokat termelnének – ezek azok a sejtek, amik miatt kilökődnek a beültetett testidegen szövetek.
A várandós anya szervezete a terhesség idejére ezeket a Th1 sejteket „kikapcsolja”. Ha nem kerülnének gátlás alá, elpusztítanák az anyában fejlődő magzatot is, vagy lassítanák fejlődését.
Mivel immunvédelemre ekkor is szükség van, a Th1 sejtek feladatát a terhesség idejére a Th2 sejtek veszik át.
A Th2 sejtek irányítása alá többek közt az IgE (vagyis az allergiát okozó) antitesteket termelő immunsejtek tartoznak. Az anya szervezetében a terhesség alatti hangsúlyeltolódás (a Th1 sejtek gátlása és az ezáltal kialakult Th2 dominancia) a magzat immunrendszerét is érinti. A méhlepényen át a magzat vérébe is bejutnak az immunrendszert „finomhangoló” hírvivő anyagok.
Közvetlenül a születés után az újszülött immunrendszerében ezért még mindig aktívabbak a Th2 sejtek, és gátoltak a Th1 sejtek.
A méhen belül kifejlődött Th2 irányba elkötelezett immunválasz a születés utáni antigénhatások következtében (baktériumok, vírusok, dohányfüst, csecsemő tápláléka, beltéri szennyező anyagok, pollen):
- vagy Th1 túlsúlyúvá alakul át és az egyén nem lesz atópiás (azaz allergiára hajlamos),
- vagy megmarad a Th2 dominancia és allergiás kórképek jelentkezése várható.
Valójában a lassabban érő, csak 12-18 hónapos korra kifejlődő Th1-immunválasz az, aminek függvényében eldől, hogy az egyén hajlamos lesz-e a későbbi allergiás kórképek és az asztma kialakulására.
Tehát az asztma és az allergia kialakulásának feltételezett oka a születéskor meglévő Th2-jellegű immunválasz Th1-jellegűvé történő átalakulásának elmaradása.
Sajnos az a környezet, ami a kisbabát a születése után körülveszi, nem ideális az allergiás hajlam kialakulásának elkerülése szempontjából:
- Egyfelől túlságosan steril, a csecsemő élete korai szakaszában kevés „kosszal” (pl. kerti földdel) találkozik. A talaj tele van ártalmatlan baktériumokkal (is), melyek betegséget nem okoznak, viszont az immunrendszert a Th1 sejtek serkentésére és a Th2 sejtek számának csökkentésére késztetik.
- Másfelől a kültéri és a beltéri levegő is túlságosan szennyezett (vegyszerek, gázok, füst), emellett ételeink is vegyszerrel és adalékanyagokkal vannak tele.
A csecsemőkori antibiotikum használat növeli az allergiahajlam kialakulásának kockázatát. Az antibiotikum hatására ugyanis visszaszorul a belek baktériumflórája, ami addig a Th2-választ gátolta, és e gátló hatás csökkenése miatt fokozódik a Th2 citokinek termelése. A feltételezés alapján, ha az antibiotikumos kezelés a Th2-Th1 átkapcsolás időszakában történik, akkor a a Th1-re való átállás nem történik meg és a Th2 dominancia továbbra is megmarad.
A kisgyermekben kialakult atópiás (allergiás) hajlam még nem jelent azonnal betegséget és nem okoz tüneteket. A tünetek csak bizonyos külső tényezők jelenlétében alakulnak ki.
Ha ismerjük ezeket a kiváltó külső tényezőket, és lehetőség szerint kerüljük őket
(pl. csecsemők megfelelő táplálása, dohányzás kerülése, hobbiállatok tartásának kerülése, poratkák redukálása a lakásban, túlfűtés és párologtatás kerülése, légtisztító használata),
akkor csökkenthetjük a veszélyét annak, hogy gyermekünknél később allergiás betegség alakuljon ki, illetve késleltethetjük a betegség megjelenését, illetve lecsökkenthetjük az allergiát kiváltó tényezők számát (vagyis valószínűleg kevesebb dologra lesz allergiás, ha az első életévekben megfelelően tápláljuk és nem dohányzunk körülötte).
Mikor gondoljunk kisgyermekünk esetében a már valószínűleg kialakult (vagy kisbaba esetén az éppen kialakulóban lévő) atópiás hajlamára:
- ha valamelyik szülő allergiás (bármire),
- ha a kisbabát valami miatt nem anyatejjel, hanem tápszerrel táplálták,
- ha a gyermek közelében állandóan dohányoznak (szülők, nagyszülők),
- ha a kisgyermek az első két életévében betegség miatt antibiotikumos kezelést kapott, vagy RS-vírusfertőzésen esett át,
- ha bármely szülő allergiás valamely pollenre (pl. parlagfű) és a kisbaba pollenszennyezett hónapban születik (pl. parlagfűnél július-augusztus-szeptember).
Az allergia kialakulásának folyamata
Az immunrendszer védi a szervezetet a fertőzésektől és a rákos sejtektől.
Fő feladata, hogy felismerje a különbséget
- a szervezet saját sejtjei és az idegen anyagok között, valamint
- a veszélytelen és a veszélyes idegen anyagok között.
Hibás működésének eredménye lehet az
- allergia,
- autoimmun betegség (ilyenkor az immunrendszer a szervezet saját alkotóelemeit is idegennek tekinti).
Az immunrendszer többféle immunsejtből áll, melyek egy része antitest (ellenanyag) képzésére képes.
Az antitesteknek fő típusai:
- IgE (normális esetben a nagyméretű paraziták ellen nyújtanak védelmet),
- IgA, IgD, IgG, IgM (bakteriális és vírusos megbetegedések leküzdését segítik).
A klasszikus allergia elsődleges oka az az immunreakció, melyben hízósejtek és IgE antitestek vesznek részt (kivétel a lisztérzékenység, melynek kialakulásáért az IgG a felelős, a dermatitis herpetiformis esetében pedig az IgA antitestek a felelősek).
Bármi, ami antitest-termelést vált ki, az antigén. Azokat az anyagokat, amik antitest termelést váltanak ki, allergéneknek nevezzük. Minden allergén egyben antigén is.
Egy-egy antitest normális esetben a neki megfelelő antigénhez kapcsolódik.
Mivel egy-egy antigénmolekula néhány apró részletében hasonlít egy másikra, előfordul, hogy az antitest tévedésből nem a neki megfelelő antigénhez kapcsolódik (téves kapcsolás).
A hízósejtek szemcséinek tartályait hírvivő vegyületek töltik ki, elsősorban hisztamin.
A hírvivő vegyületek utasításokat továbbítanak, így teszik lehetővé az immunsejtek összehangolt működést ( pl. megtámadni, mert veszélyes, vagy pihenj, nem veszélyes anyag).
A hisztamin akkor szabadul fel, amikor a hízósejtek aktiválódnak és kiürítik magukból a tartályként funkcionáló szemcséket. Az aktivált hízósejtek leukotriéneknek nevezett hírvivő vegyületeket is elkezdenek termelni, melyek erősen gyulladáskeltő hatásúak.
Ezek szerint amennyiben a szervezet tévedésből azt a parancsot kapja, hogy a szervezetbe bekerült anyag veszélyes, felszabadul a hisztamin.
A hisztamin a sejtből kiszabadulva különféle reakciókat idéz elő:
- izomösszehúzódás a légutak falában, ami asztmás rohamot okoz,
- erek kitágulása,
- a hajszálérfal átereresztőképessége megnő, így immunsejtek kerülnek a környező szövetekbe (bőrbe, légutak nyálkahártyájába),
- fokozódik a vérellátás ill. helyi duzzanat alakulhat ki (csalánkiütés, orrdugulás, tüsszögés),
- szélsőséges esetben a túl sok hisztamintól az erek kitágulnak és leesik a vérnyomás, emiatt anafilaxiás sokk következik be.
A leggyakoribb allergiás megbetegedések
- szénanátha (pollenallergia)
- egész éven át tartó allergiás nátha (pl. házipor-atka által kiváltott allergia)
- allergiás eredetű asztma
- atópiás ekcéma
- allergiás eredetű csalánkiütés és az azt helyenként kísérő angioödéma (arcot és légutakat érintő vizenyősség)
- anafilaxiás sokk (heves allergiás reakció pl. rovarcsípésre, penicillinre, egyes élelmiszerekre)
- ételallergia
Az allergia terjedése
Az allergia a civilizált emberek betegsége:
- egyre több vegyszert és tisztítószert használunk a háztartásban,
- egyre több az adalékanyag, ételszínezék és tartósítószer ételeinkben,
- egyre magasabb az élelemmel szervezetünkbe jutó növényvédő szerek mértéke, a műtrágyák maradéka, valamint a hússal és tejtermékkel megevett takarmány-kiegészítők és antibiotikumok (amit az állatgyógyászatban használnak) szintje,
- egyre több a fűtésből származó gáz és egyéb beltéri szennyezőanyag (pl. poratka, gombaspóra, formaldehid) a lakások levegőjében, ami az egyre jobb szigetelés miatt csakis gyakori szellőztetéssel távozhat(na),
- egyes időszakokban nagyon magas szintű az allergizáló pollenek száma a levegőben (pl. parlagfű), valamint a városok közlekedési és ipari légszennyezési adatai is riasztóak.
Emellett a gyermekek immunrendszere a túlzott higiénia miatt élete elején nem találkozik elegendő allergénnel.
Mivel a gyermekkori túlzott higiénia nem engedi, hogy a szervezet az élet természetes kihívásaival és akadályaivel szembekerüljön, ezért az immunrendszer könnyen legyengül.
A gyermekek szervezetének találkozniuk kell bizonyos kosz-, por- és kórokozó-mennyiséggel ahhoz, hogy az immunrendszerük megtanulja a védekezést ellenük.
Célszerű, ha óvjuk gyermekeinket a túlzott szennyeződésektől, de engedjük, hogy szervezetük megtapasztalja a környezetet.
További allergiára hajlamosító tényzők:
- az anya dohányzása terhesség alatt vagy után,
- az RS-vírusfertőzés csecsemőkorban,
- ritkán szellőztetett lakás, belvárosi lakás (szennyezett levegő),
- antibiotikum szedése az első két életévben,
- korai tápszeres táplálás vagy túl korai elválasztás,
- túl korán bevezetett allergizáló élelmiszerek a kisgyermekek étrendjébe.
Sajnos egyfajta allergia megjelenése esetén mással szemben is megnő az allergia valószínűsége. Ha valakinél megjelenik az allergia valamely allergénre, valószínű, hogy hamarosan másra is allergiás lesz, ill. megfelelő kezelés híján tünetei súlyosbodnak.
Az allergia egyre növekvő világproblémává vált. Ennek mérséklése érdekében az egyik legfontosabb tennivaló a betegség korai gyermekkorban történő felismerése és az egész emberre kiterjedő kezelés. Ennek egyik lehetséges láncszeme az antihisztaminok megfelelő alkalmazása.
Keresztreakciók
A keresztallergia esetén a szervezet a különböző eredetű allergéneket azonosként ismeri fel, és velük reakcióba lép. A különböző, gyakran távoli fajokból származó allergének molekulamérete, biológiai funkciója és részben az összetétele hasonló.
Ha több antigén nagymértékben hasonlít egymáshoz, az antitest nem tud mindig különbséget tenni köztük, és így az antitest többféle antigénhez is kötődik. Minél közelebbi két faj között a rokonság, annál jobban hasonlítanak különböző antigénjeik: aki egyfajta rákra allergiás, az nagy valószínűséggel minden rákra az, emellett a homárra, langusztára, kagylóra, osztrigára is.
Aki allergiás a tyúktojásra, az valószínűleg minden madár tojására allergiás.
Közel állnak egymáshoz:
- poratka és lisztatka,
- búza és rozs,
- fenyőpollen és fenyőmandula,
- parlagfű és napraforgó,
- alma és körte,
- burgonya és sárgarépa,
- őszibarack és sárgabarack és
- szilva és cseresznye.
A növények fehérjeszerkezetében található egy olyan aminosavakból álló rész, melynek felépítése több növényben azonos. Ez azt okozza, hogy a táplálékallergiával gyakran légúti tünetek járnak együtt.
Aki allergiás a nyírfapollenre, az pollenidőszakban kerülje a következőket: alma, őszibarack, cseresznye, körte, spenót, sárgarépa, burgonya, kivi, paradicsom, kesudió, mogyoró, zeller.
Aki allergiás a feketeüröm pollenjére az pollenszezonban kerülje: zeller, sárgarépa, petrezselyem, banán, alma, dinnye, kamilla, ánizs, koriander.
Aki allergiás parlagfűpollenre, az pollenidőszakban kerülje: görögdinnye, sárgadinnye, cukkini, uborka, tökfélék, kamilla, banán, napraforgómag.
Aki allergiás a fűfélék pollenjére, az kerülje: burgonya, földimogyoró, élesztő, borsó, paradicsom, avokádó, búza, bab, lencse, szója, édeskömény.
Előfordul azonban, hogy távoli rokonságban lévő fajoknál is fennáll a keresztreakció:
Aki allergiás a földimogyoróra, az nagy valószínűséggel a dióra is.
Aki a diófélékre allergiás, az lehet a búzára, rozsra, mákra, mogyoróra, szezámmagra is.
Aki a latexre, annál a gesztenye, banán, spenót, avokadó, citrusfélék és a kivi is érzékenységet válthat ki.
- Egyéb keresztreakciók:
- házipar-atka – kivi, rákféleségek
- mogyoró – szójabab, sárgaborsó, egyes hashajtó növényi kivonatok
- tehéntej – marhaszőr
- tojás – madártoll
- rozspollen – rizs, búza, rozs, árpa, kukorica, zab
Az allergia és a stressz
Felmérések szerint sok beteg, aki nagyobb gyermek- vagy felnőttkorban lett allergiás, az első allergiás tüneteinek megjelenése előtt stresszes időszakot élt át.
A hosszan tartó stressz vagy szorongás alatt a szervezet gyorsabban használja fel a vitaminokat, nyomelemeket és szénhidrátokat, amik az immunrendszer kiegyensúlyozott működéséhez szükségesek.
Hiányuk következtében csökken az immunrendszer hatékonysága, így nagyobb az esélye bármiféle megbetegedésnek.
Az addig tünetmentes, viszont atópiás (allergiára hajlamos, vagyis latens allergiás) személy legyengült szervezete egy erős allergénkoncentrációval való találkozáskor az allergénekre (pl. penészgomba, pollen, poratka…) már allergiás tünetekkel reagál (pl. kialakul a szénanátha, ami ezután az adott allergénnel való találkozáskor mindig megjelenik).
Nemcsak a betegség kialakulásában, hanem a tünetek megnyilvánulásában is szerepet játszanak a lelki tényezők. Kellemetlenebb tünetek és gyakoribb rohamok várhatóak azoknál, akik túl sok feszültséggel, munkahelyi vagy magánéleti konfliktussal élnek.
Meglévő allergiánál segíthet a különböző stresszoldó technikák elsajátítása, autogén tréning.
Kinőhető-e az allergia?
A csecsemő- és gyermekkorban szerzett klasszikus allergiás betegségek (pl. atópiás ekcéma, ételallergia, szénanátha, gyermekkori asztma) a gyermek növekedésével (az immunrendszerük fejlődésével) többnyire megszűnnek. A tünetmentesség nem jár feltétlenül az alapbetegség eltűnésével (pl. asztma esetén a betegek negyedénél az illető húszas-harmincas éveiben visszaesés következhet be).
Aki gyermekkorban asztmás volt, kerülje a dohányzást, füstös helyiséget, kerülje a hideg levegőn végzett megerőltető testmozgást, kerülje az allergénekkel dolgozó munkahelyet (fafeldolgozás, pékség, laboratórium), fogyasszon sok zöldséget és gyümölcsöt.
Akinek már volt ekcémája, fokozottan ügyeljen a kozmetikumokra és szappanokra (használjon hipoallergén termékeket).
A gyerekek egy része szigorú diétával idővel toleránssá válik az ételallergének iránt (a tej-, tojás- és szójaallergia megszűnhet, de a hal- és földimogyoróallergia általában megmarad).
A felnőttkorban kezdődő allergia általában nem múlik el. Minél később válik valaki allergiássá, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy azt valaha kinövi. A beteg állapota azonban rendszerint nem súlyosbodik a kezdetihez képest, ha a lehetőség szerint környezetét allergénmentesen tartja.
Ételérzékenység esetén, ha az allergiát okozó élelmiszert kiiktatjuk az étrendből, általában a tünetek teljesen elmúlnak. Ezután az élelmiszert ne fogyasszuk, vagy csak mértékkel! A probléma bármikor visszatérhet.
Akinél előfordult már az anafilaxiás sokknak nevezett életveszélyes allergiás reakció, annak egész életében számítania kell kialakulására!
Hisztamintartalmú élelmiszerek és álallergia (pszeudo)
A hisztamin élelmiszerekkel is bekerülhet a szervezetbe. Az élelmiszerekben lévő hisztamin nagy részét baktériumok termelik. A magas hisztamintartalmú élelmiszerek súlyos reakciót (anafilaktoid sokk, krónikus csalánkiütés) is okozhatnak, hasonlót, mint az ételallergia.
Az orvostudomány megkülönbözteti a klasszikus immunláncon végigfutó és az immunglobulin-E megemelkedésével járó valódi allergiát (melynek során igen kis mennyiségű allergén is elegendő a tünetek kiváltásához), valamint a megjelenésében szinte vagy teljesen azonos álallergiát, melynek során nincs IgE-szaporulat, a panaszok mértéke pedig erősen függ a bejutó anyagoktól és mennyiségüktől. A probléma általában az étkezés után 30-60 perccel vagy az étel elfogyasztását követően azonnal jelentkezik.
Álallergiás tüneteket idézhet elő az orvosi vizsgálatok során használt kontrasztanyag, sokféle orvosság, több vegyi anyag és még számos élelmiszer is.
Hisztamint tartalmazó vagy hisztamint felszabadító élelmiszerek
- halak: tonhal, szardínia, szardella, füstölt hering, ikra,
- érett sajtok: ementáli, camembert, rokfort, stilton, gouda, cheddar, minden penészes és füstölt sajt,
- alkoholok: vörösbor, fehérbor, pezsgő, sör,
- húsfélék: érlelt kolbász, sonka, szalámi, füstölt hús, sertéshús,
- zöldségek, gyümölcsök: spenót, borsó, lencse, bab, savanyú káposzta, paradicsom, ketchup, eper, papaya, ananász, szója, mák, mogyoró, mogyorókrém,
- egyéb: tojásfehérje, csokoládé, fahéj, sörélesztő.
Az álallergia oka
Egészséges emberekben a hisztamint a máj lebontja, normális körülmények közt a hisztamint akár nagyobb adagok bejutása esetén is képes lebontani szervezetünk. Súlyos problémát csak azoknál okoz, akiknek szervezete erre nem képes – ilyenkor az élelmiszerrel bevitt hisztaminmennyiség hisztaminmérgezést eredményez.
Ha valakinek a szervezete már igen csekély mennyiségre allergiás tünetekkel reagál, akkor szervezetéből hiányzik az az enzim (diaminoxiáz), amely lebontja a hisztamint. Ennek hiányában a fehérjéből és a hisztamindús élelmiszerekből származó hormonszerű anyag nagymértékben felhalmozódik a vérben. Heves, allergiaszerű tünetek jelennek meg, anélkül, hogy az immunrendszer valójában részt vett volna a panaszok kialakulásában (a vizsgálatok IgE ellenanyag- és eozinofil fehérvérsejt-felszaporodást nem mutatnak). Ezért nevezik az állapotot pszeudo- vagy álallergiának.
A tüneteket többnyire valamilyen gyógyszer, élelmiszer-adalékanyag, vegyszer vagy konzerválószer (szalicilsav, benzoesav) váltja ki.
Az álallergiában is a hisztaminkilökődés felelős a tünetekért, hasonlóan a klasszikus allergiás esetekhez. Azonban a hisztamintermelő hízósejtek felnyílását ilyenkor nem egy adott anyag ellen termelődött ellenanyag vagy a kettőből létrejött komplexum váltja ki. Az immunrendszer pszeudoallergiában gyakorlatilag kimarad a tünetek keletkezéséből, mert a kiváltó anyag direkt is képes hízósejt- vagy bazofilsejt-felszakadást előidézni, s ezáltal hisztaminkilökődést produkálni. Az egyik leggyakoribb álallergiát előidéző anyag az aszpirin, de a hozzá kémiailag igen hasonló élelmiszerfestékek is rendkívül erélyes túlérzékenyítő szerek.
Álallergiánál komoly szerepe van a bejutó anyag mennyiségének is, az adagtól függően jelentkeznek enyhébb vagy súlyosabb tünetek, s ritkább az azonnali súlyos reakció. Ezzel ellentétben a klasszikus allergiánál már a legkisebb dózis is komoly sokkos állapotot (anafilaxiát) képes előidézni.
Néha a tünetek csak jóval később, 2-3 nap múltán alakulnak ki, mert az élelmiszer a szervezet hisztamintartalékainak felszabadulását provokálta. Ilyenkor leginkább gyulladásos panaszok alakulnak ki, mert a hisztaminraktárak erre szolgálnak. Ezekben az esetekben is kimutathatóan magasabb a vérben a hisztaminszint.
Átmeneti hisztaminérzékenységet eredményezhet a vírusos eredetű hepatitis és egyéb májbetegség is.
A betegség felismerése
A savanyú káposzta elfogyasztását követő panaszok feltétlen felvetik a hisztaminallergia (álallergia) lehetőségét.
Borteszt: előzetes légzésfunkciós teszt után fél dl vörösbort kell elfogyasztani (ebben kb. 50 mikrogramm hisztamin van), majd 15-30 perc múlva megmérik a vér hisztamintartalmát. Ha visszatért a normális szintre, akkor nincs túlérzékenység, ha továbbra is magas marad, hisztaminallergával van dolgunk.
Bőrteszt: igen kis mennyiségű hisztamint juttatnak a bőr felszíni rétegébe, s ha hamar nagy területen bevörösödik és ödémás lesz a bőr, akkor egyértelmű a túlérzékenység.
A bőrteszttel meg lehet tudni azt is, hogy milyen élelmiszerek váltják ki a panaszt, de így viszonylag korlátozott számú anyagot lehet csak tesztelni.
Tanácsok az álallergiában szenvedőknek
Hisztaminérzékenységnél érdemes hisztaminszegény diétát tartani.
A beteg az érleléssel készített élelmiszereket teljesen hagyja el, vagy csak ritkán, kis mennyiségben fogyassza őket.
Az avokádó és a banán rengeteg hisztamint tartalmaz természetesen is, ezért ne fogyassza őket.
A tárolás idejével arányosan nő a hisztamintartalom is. A hisztamin nagyon hőstabil anyag, ezért fagyasztásra, főzésre, sütésre sem bomlik le.
A vörösborban jelentősen több (40-80 mikrogramm/liter) a hisztamin, mint a fehérben (10-40 mikrogramm/liter), különösen a régebbiekben.
Az ananászban, eperben, papajában, kakaóban és a tenger gyümölcseiben ugyan nincs túl sok hisztamin, de ezek jelentősen megkönnyítik a szervezetben a biogén amin hízósejtekből (a hisztaminok itt raktározódnak) történő felszabadulását.
A csokoládé gátolja a hisztamin lebomlását, ezért ne fogyasszon sokat.
Az elkészült ételeket azonnal célszerű elfogyasztani. Ha valami több, mint egy órát állt hűtés nélkül, már ne egye meg, mert a baktériumok gyorsan elkezdik a bontást, és óriási mennyiségben keletkezik hisztamin az ételben.
Ha valaki hisztaminérzékeny, az feltétlen jelezze ezt orvosának, amikor receptet írnak fel neki.
Bizonyos halaknak (makréla, tonhal) a bennük bekövetkező bomlási folyamatok (és a feldolgozás előtti helytelen tárolás) miatt rendkívül megnőhet a hisztamintartalma.
A halak és a tenger gyümölcseinek többsége teljesen frissen és fagyasztottan nem okoz gondot , de ha már hosszabb ideje állnak, akkor rendkívül gyorsan megindul bennük a baktériumok hatására a hisztmintermelés. Ezért ha valaki hisztaminérzékeny, csak akkor egyen belőlük, ha azok biztosan teljesen frissek. A mirelit mindig kevesebb hisztamint tartalmaz, mint a hűtőben több napig tárolt étel. Konzerv és füstölt halfélét semmiképpen nem tanácsos fogyasztani.
Különösen oda kell figyelni az alkoholokra, mert az alkoholos italokban rengeteg biogén amin található. Ezenkívül az alkohol gátolja a hisztamint lebontó enzim működését, ezért még a hisztaminmentes alkoholos italok is gondot okozhatnak. A legjobb, ha a beteg az étkezések előtt, alatt és közvetlenül utána nem iszik alkoholt, legfeljebb minimum 3 órával később, és akkor is csak garantáltan hisztaminmenteset! A tömény alkohol (pálinka, rum, konyak) különösen veszélyes lehet.
Komoly veszélyt jelenthet a gyógyszerszedőknek, ha a bevett gyógyszer kölcsönhatásba lép az elfogyasztott (hisztamintartalmú) élelmiszerrel. Ugyanis több orvosság gátolja a hisztaminlebontó enzimet, és emiatt a szervezetet elárasztja az allergiás tüneteket kiváltó biogén amin.
Ilyenek az egyes fájdalomcsillapítók (aszpirin), izomlazítók, kemoterápiás szerek (daganatos betegeknek), a niacin (B3-vitamin), sok antibiotikum (akár az elfogyasztott húsokban és tejben található is) és azok lebomlási termékei, több adalékanyag, vérnyomáscsökkentők, hashajtók, hormontabletták és fogamzásgátlók többsége.
A hisztamin-anyagcserét jelentősen befolyásolják a röntgenkontrasztanyagok és az altatáshoz használt szerek is. Ezért a hisztaminérzékenyeknek kontrasztanyagos vizsgálatok és altatásban végzett műtétek előtt antihisztamin-hatású gyógyszert kell bevenniük. Hisztaminérzékeny betegnek feltétlenül tájékoztatnia kell a beavatkozást végző orvost, mert annak elmulasztása súlyos allergiás tünetekhez is vezethet.