Az asztma fogalma
Az asztma a légutak gyulladásával kezdődik. Az asztmás roham végével a légutak izomzata elernyed ugyan, de a kiváltó ok, a légutak gyulladása megmarad. A gyulladt légutak izomzata túlérzékeny, és a legkisebb ingerlő hatásra összehúzódik. A gyulladás a rohamok közötti tünetmentes időszak alatt is fennáll.
A légutakat bélelő gyulladt nyálkahártyában fokozódik a váladéktermelés. A felesleges váladék még inkább elzárja a légutakat.
A tüdő teljesítőképességét véglegesen csökkenti a szöveti átépülés, ami akár nem sokkal a betegség tüneteinek kezdete után megjelenhet. A szöveti átépüléskor a hörgők fala megvastagszik, a hörgők belsejét bélelő hám alatti kötőszövet pedig felszaporodik. Emiatt a tüdő működése (légzésfunkció) az enyhe tünetek mellett is gyorsan romolhat. Ha a szöveti átépülés nem következik be, akkor akár súlyos rohamok mellett is kielégítő marad a légzésfunkció.
Az asztmás roham kiváltó oka leggyakrabban valamilyen allergiás reakció (poratka, gombaspóra vagy háziállat allergénjei), esetleg vírusfertőzés.
Irritáló hatású anyagok nagy dózisban foglalkozási asztmát okozhatnak (aeroszolos festék, fűrészpor, liszt, egyéb por).
Az asztma előfordulása
Ha valaki érzékeny egy allergénre (pl. pollenallergia miatt szénanáthás), annál könnyen kialakulhatnak új túlérzékenységi reakciók új (súlyosabb) tünetekkel, így asztma is kifejlődhet. Emiatt akik hajlamosak az allergiára, azoknak a számára nagyon veszélyes a koncentráltan fellépő potenciális allergénekkel való találkozás. Sok asztmásnak akkor jelentkezik az első rohama, amikor távol van otthonától, pl. egy ritkán takarított, dohos vendégszobában tölti az éjszakát, ahol tömegesen vannak jelen a poratkák és penészspórák gombái.
Az asztma és az allergiás nátha kapcsolatára utal, hogy az allergiás asztmában szenvedő betegek 70-90%-ának allergiás náthája is van, és a klinikailag csupán allergiás náthában szenvedő gyermekek több mint egyharmadában, és a szénanáthás felnőttek több mint felében aspecifikus hörgő hiperreaktivitás igazolható.
Az asztma előfordulási gyakorisága a fejlett és fejlődő országokban egyaránt folyamatosan emelkedik, az asztmás megbetegedések száma a fejlett országokban nagyobb (a szennyezett környezet miatt). Ma a Földön legalább 150 millió asztmás beteg él. Az esetek felében az asztma 5 éves kor előtt kezdődik. A fiúknál gyakoribb, az 1-5 éves fiúk között észlelik a legtöbb asztmás megbetegedést. A késői kezdetű betegségnél ez az arány megfordul, a nőknél válik gyakoribbá.
A gyermekkori asztma diagnosztizálása után évekig tartó kezelés és gondozás következik, felnőttkori asztma esetén ez a beteg élete végéig tarthat. A diagnózis felállítása és a kezelés irányítása a (gyermek)tüdőgyógyász feladata.
A gyermekkori asztma sikeres kezelése esetén a gyulladáscsökkentő kezelés néhány év után befejezhető, vagy a folyamatos kezelés fenntartása mellett az asztmás gyermek fizikai aktivitása és életminősége nem tér el lényegesen kortársaiétól. Az utóbbi években a belélegezhető gyulladáscsökkentő gyógyszerek jelentős előrelépést hoztak az asztma kezelésében, így gyermekkorban már sokkal ritkább az asztma súlyos formája. A kezelés során nem csak a már kialakult roham oldása a cél, hanem az elsődleges szempont a nehézlégzés kialakulásának megelőzése.
A betegség súlyossága változó, a betegeket négy súlyossági csoportba sorolják. A betegség súlyossági fokának megállapítása döntő a kezelés szempontjából.
- Enyhe, időszakosan jelentkező asztma
- Enyhe, tartósan fennálló asztma
- Mérsékelten súlyos, tartósan fennálló asztma
- Súlyos, tartósan fennálló asztma
Az asztma megelőzése
Egy allergiára hajlamos egyénnél az asztma kialakulását elsősorban a genetikailag öröklött gének határozzák meg, és csak kisebb részben a környezeti hatások. A környezeti hatások azt jelentik, hogy az atópiás (allergiára hajlamos) egyént – beleértve a magzati időszakát is – mikor, milyen mértékben és mennyi ideig éri az allergiát okozó anyagok (allergének) hatása, és ezek mellett milyen további elősegítő tényezők hatnak.
Még nem bizonyított, hogy a szénanátha antihisztaminokkal történő kezelésével megelőzhető-e az asztma kialakulása. Egy allergiára hajlamos egyénnél az asztma kialakulását elsősorban a genetikailag öröklött gének határozzák meg, és csak kisebb részben a környezeti hatások.
A szénanáthás betegnek figyelnie kell, hogy vannak-e (enyhe) asztmás tünetei: száraz köhögés fizikai terhelés során vagy éjszaka, előfordul-e köhögés vagy enyhe nehézlégzés hideg levegő, cigarettafüst vagy erős szagok hatására.
Ha ilyen tüneteket észlel magán, érdemes szakorvoshoz fordulni, mivel a rejtett vagy szezonális asztmás állapot légzésfunkciós vizsgálattal kimutatható. Jelenleg az enyhe asztma felismerése és megelőző kezelése a legjobb módszer az asztma kialakulásának megelőzésére.
Az enyhe asztmát tévesen sokszor más betegségnek gondolják (gyakori megfázás, visszatérő hörghurut, lázmentes tüdőgyulladás).
Az asztma szempontjából az egyik legfontosabb allergén a háziporatka. További asztmát elősegítő tényezők még a beltéri és a kültéri légszennyező anyagok. A levegőszennyezés a kutatások szerint elsősorban nem az asztma kialakulásáért felelős, hanem az asztmás beteg állapotának romlásában játszik közre. A felső légúti fertőzések súlyosbítják a meglévő asztmát és gyakran kórházi felvételt szükségessé tevő asztmás rohamot provokálnak.
Kutatók szerint a krákogás (torokköszörülés) a gyermekkori asztma első tünete is lehet. A gyakran krákogó gyermekeket érdemes tüdőgyógyásznak megmutatni.
A dohányzó anyák gyermekei és a lakásban dohányfüstnek kitettt csecsemők között nemcsak az alsó légúti fertőzések, hanem az asztmás hörghurut is korábban és súlyosabb formában jelentkezik.
Az asztma diagnózisa
A beteg illetve a szülő kikérdezése, a családban előforduló betegségek, és a tünetek alapján az orvos meg tudja állapítani az asztma meglétét. A kiegészítő vizsgálatok megerősítik a diagnózist és kizárják az asztmához hasonló tüneteket okozó egyéb betegségeket.
A diagnózisban meghatározó a légzésfunkció mérése. Ehhez a beteg együttműködése szükséges, ezért a vizsgálatot csak 5-6 éves életkor felett végzik.
- Megmérik a légzésfunkciókat nyugalmi állapotban. Az erőltetett kilégzéssel 1 másodperc alatt kilélegzett levegő mennyisége (FEV-1) vagy a kilégzés erejének (PEF) 20 %-nál nagyobb csökkenése asztmára utal.
- Megmérik a légzésfunkciókat hörgőtágító belélegeztetése után. Ha a légúti szűkület megszűnik, vagyis 12-15 %-nál nagyobb mértékben javulnak a légzésfunkciós értékek, akkor a légúti szűkület oka valószínűleg asztma.
- Megmérik a légzésfunkciót fizikai terhelést követően (6 perc futás vagy kerékpározás). Ha a testmozgás után 20 perccel a FEV-1 értéke 15-20 %-kal csökken, akkor nagy valószínűséggel asztmás a beteg.
Ezeknek a méréseknek az eredménye és az asztma súlyossága között nincs szoros összefüggés, de változásuk jól jelzi a beteg állapotának javulását vagy rosszabbodását.
Ha a légzésfunkciós eredmények normálisak, de a tünetek mégis asztmára utalnak, akkor ún. provokációs vizsgálatokat végeznek. A beteggel egyre emelkedő koncentrációban valamilyen hörgőgörcsöt kiváltó anyagot lélegeztetnek be. Az asztmás betegek többségénél fennáll a légutak túlzott válaszkészsége (hiperraktivitás), vagyis a légútjaik kisebb mennyiségű provokáló anyagra is hörgőgörccsel válaszolnak (összeszűkülnek).
Az eredmény a hörgőkben zajló gyulladás fokát is megmutatja. A vizsgálat során fellépő beszűkülést azonnal oldani lehet hörgőtágítóval.
Gyógyulás
A gyermekkori súlyosan asztmás betegek nagy részénél az asztma felnőttkorban is megmarad, többségüknél továbbra is súlyos formában.
Az enyhe asztmában szenvedő gyermekek nagy része „kinövi a betegséget” és felnőttkorában panaszmentessé válik. Azonban légzésvizsgálattal továbbra is kimutatható a légutak túlérzékenysége, ami azt jelenti, hogy a környezet kedvezőtlen alakulása (allergénszennyezett környezet) vagy a szervezet változásai újra előhozhatják a tüneteket. Akiknél a betegség megmarad, azok többnyire enyhe asztmások maradnak.
Aki gyermekkorában asztmás volt, az kerülje a dohányzást, füstös helyiséget, kerülje a hideg levegőn végzett megerőltető testmozgást, csökkentse otthonában a beltéri szennyezőanyagokat, kerülje az allergénekkel dolgozó munkahelyet (fafeldolgozás, pékség, laboratórium), ne tartson a lakásban hobbiállatot, fogyasszon sok zöldséget és gyümölcsöt.
A felnőttkorban kezdődő asztma általában nem múlik el. Minél később válik valaki allergiássá, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy azt valaha is kinövi.
Asztmás rohamot kiváltható tényezők
- hideg vagy száraz levegő
- erős szagok (parfümvagy virágillat)
- irritáló hatású anyagok a levegőben (dohányfüst, gázok, rovarriasztó-spray)
- időjárási szituációk (pl. heves vihar)
- nevetés, sóhajtás, ásítás, köhögés
- stressz vagy szorongás
- heves érzelmek (izgatottság, félelem, düh)
- testmozgás
- az asztmát kiváltó allergének (pl. házipor-atka vagy háziállat allergénjei)
- megfázás vagy légúti fertőzések
- élelmiszerekben lévő tartósítószer által kibocsátott kén-dioxid (aszalt gyümölcs, rák, kagyló, sült krumpli, előre csomagolt saláta, üditőital, bor, sör keressük a „szulfit” és „metabiszulfit” szavakat a csomagoláson!)
- gyomorégést és nyelőcső-reflux betegséget okozó élelmiszerek (gyomorsavés táplálék-visszaáramlás a gyomorból a nyelőcsőbe)
- magas hisztamintartalmú élelmiszerek (makréla, tonhal, tengeri hal, túlérett sajt, kolbász, sonka, savanyú káposzta, füstölt hús, eper, mák, mogyoró, mogyorókrém)
Az asztma tünetei
Az asztmás roham jellegzetes tünete a hörgőgörcs:
A hörgőfal hirtelen összehúzódik, a hörgők beszűkülnek, a hörgőnyálkahártya megduzzad, nehezen kiköhöghető váladék szaporodik fel. Ezek miatt a levegő nem tud normális ütemben távozni a tüdőből. A tüdőt kitágítja a benne rekedt levegő, a bordaizületek és mellizmok megfeszülnek, emiatt mellkasi fájdalom léphet fel. A tüdő nem kap friss levegőt, a vér friss oxigént, a beteg levegő után kapkod. Az összeszűkült légutakon keresztül kipréselt levegő sípoló hangot ad (zihálás).
Egyéb tünetek: zihálás helyett köhögés, a roham alatt hányás, az összeszűkült légcső miatt fojtogatottsági érzet.
Az asztma kezelése
A kezeletlen asztma jelentős növekedés elmaradást okoz, és a gyermekek végleges testmagasságát is befolyásolja. A növekedés mérséklődése a légzésfunkció károsodás mértékével arányosnak tűnik.
A kezelés legfontosabb eleme az allergénekkel és irritáló anyagokkal való érintkezés minimálisra csökkentése. Az asztmás beteg közelében tilos a dohányzás.
A légutak gyulladásának megszüntetését célzó gyógyszerkészítmények, az asztmával összefüggő betegségek (orrmelléküreg-gyulladás, szénanátha, nyelőcsőreflux-betegség) kezelése, bőrgombák kikezelése, egészséges étrend. Az asztmás roham csillapítására különböző hörgőtágító hatású asztmaellenes gyógyszerkészítmények.
Az inhalációs hörgőtágítók a roham legfontosabb tünetét, a hörgőizomzat görcsét gyorsan oldják, ezért az első választandó gyógyszer a gyors hatású inhalációs hörgőtágító.
Tünetmentes állapotban a hörgőtágítók folyamatos használatára nincs szükség, mivel megelőző és gyulladáscsökkentő hatásuk nincs.
Az inhalációs kortikoszteroidok feladata a légúti gyulladás visszaszorítása, amihez általában 6-10 napra van szükség, ez a gyógyszer tehát nem a roham gyors oldására való.
A tapasztalatok szerint az inhalációs kortikoszteroidok ajánlott dózisban való alkalmazása esetén nincs gyakori, klinikailag jelentős vagy visszafordíthatatlan mellékhatás, a gyermek végső testmagasságát a több éves folyamatos kezelés sem befolyásolja.
Az inhalációs kezelés időigényes módszer, ezért a tünetek javulásakor nem szabad abbahagyni (a betegségre jellemző hörgőgyulladás nemcsak a tünetek alatt áll fenn, hanem a panaszmentes időszakban is zajlik).
Nagyon ajánlott a csúcsáramlásmérő folyamatos használata otthon, mely jelzi a légutak beszűkülését már az asztmás roham és minden más tünet megjelenése előtt.
A készülék megmutatja, hogy mekkora az a maximális sebesség, amellyel a beteg a levegőt ki tudja préselni a tüdőből. A közelgő asztmás rohamot jelzi, ha a reggeli érték kevesebb, mint 75 %-a az este mért értéknek, vagy ha az átlagértékek nem érik el az addig mért legjobb értékek 75 %-át.
Az orvos által készített kezelési terv tartalmazza a gyógyszerek pontos adagolását tünetmentesség és állapotromlás esetén is, egyéb betegség (megfázás, fertőzés) esetén a teendőket, a hörgőtágító maximális dózisát, specifikus csúcsáramlásértékeket ill. a csúcsáramlás értékek változása esetén a teendőket.
Kiegészítő kezelés
Súlyos asztmánál az immunterápia nem alkalmazható. Az asztmás rohamot kísérő pánikreakciók kezelését segíti a jóga, relaxációs és légzéstechnikák elsajátítása, küzdősportok. Túlsúly esetén a fogyás megkönnyíti a légzést. A testmozgás kiváltotta asztma paradox módon testmozgással gyógyítható. Célja az állóképesség javítása.
Sok betegnél javulást hoz a speciális klímájú sóbarlang, sószoba.
Hörgőtágító hatású gyógyszert tartalmazó inhalátor mindig legyen a betegnél!
Az asztmásoknál váratlanul aszpirinérzékenység léphet fel, ami súlyos rohamot idézhet elő!
Mi a teendő asztmás roham esetén
A lassú asztmaroham napok alatt alakul ki. Eleinte légszomj és zihálás jelentkezik, az inhalátor nem sokat segít. Reggel szokatlanul heves légzési problémákkal küzd a beteg. Mindez súlyos roham kezdetét is jelentheti, azonnal forduljon orvoshoz!
A légzési problémák fokozódásának felismerését segíti a csúcsáramlásmérő, ezért napi használata az asztmás betegknek elengedhetetlen. Az állandó reggeli méréssel előjelezhetőek a rohamok. Légszomj és mellkasi feszülés esetén is forduljunk azonnal orvoshoz!
A gyors asztmaroham órák alatt kifejlődik. Hirtelen erős légszomj, zihálás, kínzó köhögés tör a betegre. Az inhalátor nem használ, az állapot rosszabbodik, a beszéd és a járás is nehézséget okoz. Azonnal hívjunk orvost!
Kisgyermekeknél súlyos asztmarohamra utalnak a következő jelek:
- kitágult orrlyuk,
- magas válltartás,
- a levegővétel között a gyermek csak pár szót tud mondani,
- kiálló bordák,
- sípoló légzés,
- az ajkak, a nyelv és köröm elkékül.
A segítség megérkezéséig használjuk az inhalátort 5-10 percenként, de a befújások száma nem haladhatja meg az ajánlott maximális számot.
Lélegezzen lassan, miközben a kilégzésre koncentrál. Lélegezze ki a levegőt amilyen mélyen csak tudja. A túl szapora légzés (hiperventiláció) sokat ront az állapoton.
Próbáljon nem pánikba esni, koncentráljon a légzésre, vegyen fel olyan testhelyzetet, amelyben könnyebb a légzés (segít, ha karját vállmagasságban feltámasztja). Ne feküdjön le.
Csak akkor nyisson ablakot, ha a kinti levegő tiszta (pollenmentes), és nincs hideg.
Asztmás gyermek állapotán sokat ront, ha a szülei pánikba esnek, próbáljon nyugodtnak látszani és segíteni gyermekének a légzéstechnikában („beszívod a levegőt – KIFÚJOD a levegőt”).
Ha a roham javul, a beteg igyon sok folyadékot (vizet), mert az asztmás roham során sok víz távozik a légutak felületén keresztül. Éjjelre ne vegyen be altatót, hogy felébredjen éjszaka a roham esetleges rosszabbodására.
A roham utáni kórházi kezelést követően is pihenjen és igyon sokat, fokozottan kerülje az allergéneket.
Próbálja kitalálni, mi okozhatta rohamát, mire kell jobban ügyelnie a jövőben (pl. nem használta reggelente a csúcsáramlásmérőt, nem szedte gyógyszerét, felszaporodtak az allergének a környezetében, szennyezett levegőjű környéken járt, stb..)
Az asztmás roham miatti elhalálozások majdnem minden esetben elkerülhetőek lennének.
A halálhoz vezető súlyos asztmarohamokat az alábbi tényezők váltják ki:
- a beteg szervezetét erős allergénkoncentráció éri közvetlenül a roham előtt (pl. poros, dohos helyiség);
- dohányzás;
- a megelőző gyógyszerek használatának elmulasztása;
- inhalátor ismételt felírása anélkül, hogy az orvos látná a beteget;
- a beteg túl későn keresi fel a szakorvost;
- a beteg elhanyagolja a kezelést.
Asztmaellenes diéta
Az asztmaellenes diéta elősegíti a tünetek visszaszorítását.
Fogyasszon sok C-vitamin, béta-karotin, likopin, E-vitamin tartalmú friss gyümölcsöt és zöldséget, melyek antioxidáns hatásuk miatt csökkentik a gyulladást (pl. alma, mangó, sárgabarack, sárgarépa, sütőtök, brokkoli, saláta, borsó, petrezselyem, cukkini, paradicsom, napraforgómag és -olaj).
Fogyasszon cink, mangán, szelén és magnézium tartalmú élelmiszereket (fehér húsok, sajtok, lencse, tojás, tej).
Csökkentse a húsfogyasztást, kerülje a vörös húsokat, belsőségeket, májat, vesét.
Csökkentse a sófogyasztást.
Próbálja meg a szükséges tápanyagokat élelmiszerekből a szervezetébe juttatni, ne kiegészítők formájában. Vegetariánusoknak viszont érdemes nyomelemeket tartalmazó komplex kiegészítőket szedni.
Aszpirinérzékeny asztmás betegek kerüljék az omega-3 zsírsavak fogyasztását.
Ha a betegnek testmozgás kiváltotta asztmája van, és ha a mozgásra időnként súlyos reakció lép fel, máskor pedig nincs reakció, vagy csak gyenge, akkor valamely élelmiszer-érzékenységre is gyanakodni kell.
A testmozgásra adott reakciók változékonyságának hátterében gyakran ételérzékenység áll.
Betegoktatás
Az optimális gyógykezelés hatékonyságát sokszor akadályozza a betegek tájékozatlansága. Például az akut asztmás roham miatt kórházba került betegek felénél az állapot súlyosra fordulására utaló jelek már egy héttel a kórházba kerülés előtt megjelennek. Ha az asztmás beteg a saját állapotromlását időben észrevenné, vagyis a tüneteit helyesen meg tudná ítélni, és ennek megfelelően a kezelésen (a bevett gyógyszer fajtáján és mennyiségén) az állapotnak megfelelően változtatna, akkor az asztma miatti sürgősségi kórházi beutalások nagy része elkerülhető lenne.
A statisztika szerint azonban a betegek nagy része a romló állapot jeleinél sem változtat kezelésén, mivel nem tudja, mit tegyen ilyenkor (pl. az orvos előzetes előírása szerint kezdje el szedni a kortikoszteroid tablettát).
A magyar asztmás betegek kiemelkedően nagy része (80-90 %-a) nem ismeri az asztma kórmechanizmusát. 60 %-uk nem tudja, milyen gyógyszerrel érhetne el tünetmentességet. 70 %-uk nem tudja, hogy az orvos által felírt gyógyszer közül melyik az állandóan használandó és melyik a tüneti szer. 50 %-uk nem tudja az inhaláló gyógyszerét helyesen használni.
A kiváltott gyógyszerek fele nem szolgálja a beteg állapotát, hanem elpazarlódik. A beteg így kétszer annyi gyógyszert fizet ki, mint amennyit felhasznál, és feleslegesen terheli a társadalombiztosítás kiadásait is.
A szomorú helyzet oka az orvos és a beteg közti együttműködés hiánya. A beteg képzetlenül lesz beteg, vagyis a betegség kezdetén többnyire nem sokat tud róla. Az orvos birtokában vannak az információk a betegségről és lefolyásáról, a gyógyítás lehetőségeiről vagy az egyensúlyban tartásról. Ezeket az információkat a betegképzés során át kell tudnia adni a pácienseinek.
Az együttműködés mértéke minősíti az orvos hatékonyságát: megfelelően tájékoztatja-e a beteget a betegség folyamatáról, el tudja-e fogadtatni vele a kezelés elveit, el tudja-e magyarázni a kezelés értelmét, meg tudja-e tanítani annak gyakorlatát.
Az ideális gyógykezelés során kialakult partneri viszonynak előfeltétele, hogy az orvos „egyenrangú félnek” tekintse a beteget és megfelelően tájékoztassa mindenről, ahelyett hogy csak felírja a gyógyszereket és szűkszavúan utasítja a beteget a szedésére.
A normál rendelési idő általában nem biztosít elegendő időt arra, hogy a beteg jól megfogalmazott információkat kapjon a betegség kezelési lehetőségeiről, a gyógyuláshoz szükséges életmódváltásról és a gyógyszerek használatáról. Emiatt mindenképpen szükségesek lennének a külön foglalkozások (betegoktatás) ill. a pácienseknek ingyenesen kiosztott (jól megszerkesztett és érthetően megfogalmazott) tájékoztató lapok vagy füzetek.
Az ország népességének egészségi állapota nagy mértékben függ a lakosság tanultsági szintjétől. A megfelelően működő társadalom megpróbálja megelőzni a betegségeket. A megelőzésnek egyik kivitelezhető módszere (lenne) az iskolai egészségtan oktatás, ahol az egészséges életmódról szereznének megfelelően hangsúlyozott hasznos ismereteket a gyerekek (pl. az egészséges táplálkozás fontossága, az alkohol- és drogfogyasztás valamint a dohányzás káros következményei).